Lianna Brayson alias Lianna Brayson

♠personal details♠

Név: Lianna Heidi Brayson
Becenév: Lia
Meseszereplő: -
Kor: 18 év
Születési hely és idő: 1994.06.11 Lisszabon, Portugália
Foglalkozás: katonai általános iskolát végzett, így elvben katona, de 15 éves korában modellnek állt, mellesleg jelenleg tanuló egy művészeti iskolában, ahol klasszikus balettot tanul és orosz nyelvet, egyébként pedig történésznek készül kiskora óta, tehát, ez a rész megválaszolhatatlan
Csoport: civilek
Oldal: kicsit rossz

♠about me♠

Szeret:
~futás
~magassarkú
~balett
~orosz
~karfiolleves
~masszázs
~úszás
Nem szeret:
~körte
~matematika
~hús
~lufi
Fóbiák: Lia fél a magasban és betegesen irtózik a lufiktól és a csecsemőktől.
Álmok: nem tudja eldönteni, hogy katona, balett-táncos, történész vagy modell legyen.
Egészségi állapot: Lia vegetáriánus, lúdtalpa van és pár kilóval kevesebb, mint lennie kéne.
Erősség:
~futás
~balett
~történelmi ismeretek
Gyengeség:
~matematika; fizika
~labdajátékok
Egyebek: -
Jellem:
~Rosszindulatú, vagyis általában mindenkiről a legrosszabbat feltételezi és egyáltalán nem áll hozzá semmihez sem pozitívan
~Céltudatos, vagyis mindig tudja, hogy mit akar és legtöbbször azt is, hogy azt hogyan érheti el
~Nagyszájú, vagyis nem tudja magában tartani a gondolatait és akkor is közli, amit gondol, amikor senki sem kérdezte
~Hirtelen haragú, vagyis akár a legjobb barátnőjére is meg tud egy perc alatt haragudni, ha valami történik
~Lobbanékony, vagyis nagyon egyszerűen ki lehet hozni a sodrából és akkor aztán mindenki meneküljön
~Ateista, vagyis sem Istenben sem a természetfelettiben nem hisz
~Balkezes, vagyis elvileg sokkal kreatívabb, mint a többi ember, de ezt ő még annyira nem érzi
~Érzékeny, vagyis olyan, mint a többi nő és bár a katonai iskolában próbálták keménnyé tenné, azért az ő szíve is megpuhítható
~Kalandvágyó, vagyis soha nem bír a fenekén ülni, mindig keresi az újat és mindig akar valamit csinálni
~Akaratos, elvárja, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy ő akarja és mindent megtesz annak érdekében
~Agresszív, nem mindig, de tud az is lenni, ha valami másképp történik, mint ahogy ő akarja
~Lusta, vagyis általában mindent mással végeztet el, még a szobáját is már takarítja...
~Kávéfüggő, vagyis képes akár napi három kávét is meginni
~Maximalista, vagyis amihez egyszer már hozzákezdett, azt tökéletesen végzi el

♠mirror mirror on the wall who's the fairest of them all♠


Külső:
~Hosszú, sötétbarna, egyenes haj, ami a reggeli felkelés után, kissé be van állva, de egyébként könnyen fésülhető és Lia legtöbbször kiengedve hordja.
~Hibátlan arc, amiért hálát ad
~Ritka sminkhasználat, mivel nem szereti ,és felesleges időpazarlásnak véli
~Zöld, aprócska szemek, melyek mindig szigorúan és kissé lekezelően néznek mindenkire
~166 cm, mely éppen ideális, mivel se túl magas, se túl alacsony ezáltal a kisasszony
~49 kg, mely kicsit kevés, de képtelen hízni
~Köldökpiercing, mely a tinédzser élet egyik igen jó emléke, egy picike kő, illetve kettő, melyek mindig illenek a ruhadarabok színeihez
~Nőies, drága ruhadarabok, ám sosem kényelmetlenek, viselhetetlenek, inkább az elegancia és a kifinomultság, no meg a remek stílus állapítható meg róluk
~Ritka magassarkú hordás, inkább a tornacipőket gyűjti, összesen 14 pár Converse cipője van, természetesen mind más színben
~Általában festett körmök, ám nem műek, neki igenis saját körme van, mely mindig valami szép színben pompázik, mind a lábán, mind a kezén
~Napszemüveg és retroruhák gyűjtése, melyekkel feldobja az öltözködését
~Karkötők és fülbevalók, de gyűrűk soha

Különleges ismertető: van hat tetoválása és egy köldökpiercingje
play by: Ashley Greene


♠Moments of my life♠

15 éves koromban
Azon tűnődtem, hogy vajon felvennének-e. Ha anyu élne, biztosan azt akarná, hogy őt követve balett-táncosnak álljak, de én magam nem tudom, hogy tényleg ez akarok-e lenni. Amikor a katonai iskolába jártam, azt hittem, hogy katona leszek, aztán most nagyon úgy tűnik, hogy a modellkedés is jól megy, de azért a szívem a történész felé is húz és most még a táncos? Képtelen vagyok arra, hogy döntsek. Jó helyzetben vagyok, mert sok mindenben jó vagyok, mert van érzékem dolgokhoz, de rossz helyzetben vagyok, mert szeretnék egyszerre minden lenni. A tollat forgatom az ujjaim között és kinézek az ablakon. A nagynéném kinn a fiúkkal játszik és élvezik a jó időt. Nekem is ott kellene lennem, most mégis itt vagyok benn és hezitálok, hogy megpróbáljam-e. A jelentkezési határidőig három napom van és ha ki is töltöttem, még be kell, hogy vigyem, tehát, nem halaszthatom tovább. Most kell döntenem. Meghallom a fiúk hangos nevetését és pontosan ugyanabban a percben, megszólal a hátam mögött a telefon. Halálra rémülök, de nem tart sokáig, mire ráeszmélek, hogy mivel egyedül vagyok a házban, nekem kell felvennem a telefont. Gyorsan pattanok fel, mint aki halál izgatott és még gyorsabban sietek a vezetékes, régitípusú telefonhoz, majd csilingelő hangon szólalok meg:
- Carter ház, miben segíthetek?
Kis szünet, addig az egyik kezemből, a másik kezembe rakom a telefont és az egyik lábamról, a másikra állok. Azt mondják, hogy gerincferdülést okoz, ha mindig csak az egyik lábunkon állunk, nekem mégis így kényelmes. Idegesít, hogy nem szól bele senki és már éppen megszólalni akarnék, amikor egy nő rekedtes, halk hangon szól bele a telefonba:
- Miss Lianna Braysonnal tudnék beszélni?
Először meglepődöm, de aztán eszembe jut, hogy most felelnem kell valamit. Ahányszor ilyen érdekes telefonhívást kapok, mindig reménykedem, hogy vagy milliókat örököltem a részeg anyámtól, vagy feltűnik váratlanul egy milliomos nagybácsi. Csak sajnos, ez valahogy sosem következik be. Kinézek az ablakon és látom, hogy még mindig labdáznak a kicsit és a nagynéném, a nagybácsim dolgozik.
- Én vagyok Lianna Brayson. Miben segíthetek?
Ugyanazt az ostoba kérdést teszem fel, csak most már úgy, hogy tudom, hogy tőlem akarnak valamit. Ez egyébként a Carter ház, ritkán keresnek engem itt, a legtöbben azt sem tudják, hogy valójában itt lakom, nekem pedig addig jó, ameddig nem zaklatnak a régi, nagyvárosi ismerősök. Örülök, hogy anyám halála után, elköltöztem Portugáliából, különben, biztosan halálra idegesítettek volna.
- Mister Edward Brayson a maga édesapja?
Nem akarom tudni, hogy miért akarja ezt tudni. Le akarom vágni a telefont, úgy akarok tenni, mint aki nem tudja, hogy ki ez az Edward. Szeretnék boldogan visszaülni a székre és azon töprengeni, hogy beadjam-e a jelentkezésemet a művészeti iskolába. Ezt akarom tenni. De lényem másik része szeretné tudni, hogy ez a jó ember, már megint mit művelt és miért engem keresnek meg, miközben évek óta nem is beszélünk és neki az egész világon tucatnyi ismerőse van. Nem tudom, hogy mit feleljek. Az igazság az, hogy ő tényleg az édesapám, de a születésem óta nem beszélünk, az egyetlen dolog, amit tudok róla az, hogy maffiatag és hogy rengeteg pénze van és nagy a befolyása...
- Igen.
Rideg válaszomat újabb hosszú csönd követ és én megijedek. Anyám soha nem mondta nekem, hogy egy maffiataggal hogyan kell viselkednem, főleg nem az apámmal. Egyébként sem igazán érintenek engem ezek a dolgok, én katona vagyok, vagyis elvben az vagyok, papírom is van róla, egyáltalán nem érdekel a maffia és nem félek tőlük, bár azért bevallom, most eléggé felcsigáztak. A nő nem reagál és én egyre idegesebb leszek. Érzem, hogy baj van, érzem, hogy valami irtó nagy baj van, de remélem, hogy nem azt várják tőlem, hogy rejtsem el az apámat az orosz maffia elől vagy hogy nyissak neki egy bankszámlát a nem tudom milyen szigeteken, mert nem teszem meg. Egyrészt pénzem sincs, másrészt meg minek? Én mentsem meg a seggét, amikor azt sem tudja, hogy ki vagyok, ráadásul még...
- Sajnálattal közlöm, de az édesapja tegnap éjjel elhunyt és az ügyvédje, doktor Eric Walter kért meg, hogy hívjam fel és közöljem önnel, hogy mielőbb szeretne találkozni magával, mert az édesapja mindenét magára hagyta...