Belle Bookwille • alias Belle

♠personal details♠

Név: Isabelle Jean Bookwille
Becenév: Belle
Meseszereplő: Belle, a Szépség
Kor: huszonegy
Születési hely és idő: 1990. május 13. Georgetown
Foglalkozás: egyetemista (joghallgató) • pénzkeresés gyanánt a Lux hotelben dolgozom, mint a Lux étterem egyik pincérnője
Csoport: hercegnő
Oldal: jó

♠about me♠

Szeret: könyvek • menta • péksütemény • Franciaország • színház • ősz • csokoládé • korcsolya • és talán Bran...izé...hagyjuk
Nem szeret: buta, unalmas emberek • beszűkült látásmód • Mr. Gaston • elavult hagyományok
Fóbiák: rettegek, hogy elveszítem apámat
Álmok: megtalálni a NAGY kalandot
Egészségi állapot: beteges könyv-faló vagyok, de viccet félretéve: egészséges vagyok, leszámítva az allergiámat a makadámiadióra
Erősség: nagyon nagy igazságérzettel és temérdek empátiával rendelkezem, szenvedélyem a tanulás, az új dolgok megismerése, valamint megszállott verselemző vagyok
Gyengeség: nem bírom a boncolás látványát, sem az alkoholt. Egy pohártól is megered a nyelvem.
Egyebek: hmmm...
Jellem: Egy kicsit feminista, egy kicsit megszállott, ezzel együtt mégis Belle Bookwille. Ha rajongok, azt nagyon erősen és teljes szívvel teszem. Mániákat nem sűrűn cserélek, amit megszeretek, amellett viszont kitartok. Életem első nagy szerelme az apám, aki azóta támogatott, szeretett, hogy megpillantott engem. Én is így érzek iránta, és csökönyösségemben nem hagyom, hogy az orvosok elzárva tartsák a világtól. Viszem a parkba sétálni, s bár a mozis tervem befuccsolt, mikor egy popcornos zacskóval ütlegelni kezdte a mellettünk elhaladó párocskát - megéri, míg láthatom a boldogságot a szemében.
A szeretteim mindent jelentenek. Az olvasás szenvedélyét is ők adták nekem, anyám halálával pedig apuval ketten maradtunk. Megtanultam, hogy sosem szabad feladni, hogy fel kell állni a padlóról, még akkor is, ha mások beléd rúgnak. Igazán kíváncsi természet vagyok, viszont nem vagyok pletykás. A titkokat rám lehet bízni, én viszont gyakran túl naivan és túl könnyen nyílok meg mások előtt. Olykor ráfáztam erre, mára pedig gyakran oktalanul is bizalmatlan vagyok.
Műkedvelésem határtalan. Absztrakt műalkotásokba is képes vagyok belelátni a szépséget, mert nehogy már megbántsuk a művészt. Nehogy már...
Ilyen alapon nehéz lehet meglátni bennem a nőt, aki az ügyvédi székbe kíván ülni, érzelmektől menten védve az elítéltet, aki talán bűnös. Hogy vihet rá az igazságérzetem ilyenre? Nos, szenvedély-munkát kerestem. Ügyvédként pedig esélyem lenne igazságot szerezni olyanok számára, akik megérdemlik. Ez pedig gyakran a legfontosabb. És még mielőtt megkérdeznéd, nem egy krimi regény miatt készültem erre a pályára.
Ami a munkámat illeti, igyekszem lenyelni a létező összes békát, amit kapok azért, mert esetleg a kedves vendégnek nem tetszik valami. Tudom a helyemet. És szükségem van a pénzre. Na, meg persze imádom a munkatársaimat, akik bűbájos emberek, igazán lelkes társaság. Innentől a téma, azt hiszem, tárgytalan.
Ha pedig rám jön az olvashatnék, akkor olvasok. Ehhez olykor teljesen abszurd helyszíneket választok, gyakran egy kád vizet, a konyhapultot vagy a terasz korlátját teregetés közben... nem érdekel. Csak az élmény a fontos.

♠mirror mirror on the wall who's the fairest of them all♠


Külső: Barna haj, fehér bőr, az izgatottságtól folyton csillogó szemek... bizony, eltaláltad. Bár nem a tükörbe nézek, sokaktól hallottam már ezt a leírást magamra. Nem állítom, hogy igazuk volt mindenben. Azt tudom, a szám akkor is vörös, ha nem kenek rá gusztustalan rúzsokat, ez pedig egy gyerekkori influenzás megbetegedésem eredménye, ami ma már gyakran jól jön.
Alkatom sudár és magas, amire olykor csak rátesz egy lexikonnal a magassarkú cipő, amit a munkahelyemen viselek. A ruháim általában hideg színeket képviselnek, a pasztell árnyalatokat részesítem előnyben, amik kiemelik a szemem barnaságát. Egyébként mindig igyekszem az alkalomhoz illően öltözködni, de otthon elszabadul a pokol, legtöbbször. Ha csengetve egy szál köntösben vagy tréningruhában nyitok ajtót, hidd el, jó helyen jársz. Épp csak a tip-top Belle Bookwille-t küldtem szabadságra, míg itthon maradt énje fut, tanul, elolvas egy regényt a konyhaasztalon ülve... esetleg csak telefonál. Bár néha azon kapom magam, hogy a sokszor fontos kényelmet is beáldozom egy-egy kényelmetlen, de divatosabb darabért. Ki tudja? Talán ez is rossz szokásom marad.
Különleges ismertető: Ha figyelmes vagy megláthatod, mindig van nálam egy könyv. A táskámban, a karomban, bárhol - és van egy gyűrű az ujjamon, ami valójában csak egy régi függönykarika, de apámtól kaptam. Hogy sose felejtsem el, nem a külcsín számít.
play by: Anne Hathaway


♠Moments of my life♠

Mi indíthatja az embert olyan útra, amit sosem tervezett? Egy csekk. Egy csekk, ami mindent megváltoztathat...

- Szeretem azt hinni, hogy független vagyok és önálló.
- Igen, ezt az utóbbi... 3 órában jó sokszor elmondtad.
- Igen, mert úgy látom, nem figyelsz.
- De, de, figyelek én, hidd el! Csak olyan nagy a zaj itt, és...
- A zaj? Hát, bevallom nem választhattam puccosabb helyszínt.
- Pedig nekem lett volna néhány csendesebb, privát ötletem...
- Második randin sem szokásom akrobatikus rúdtáncot bemutatni egy asztalon, míg a delikvens a nyálát csorgatva húszezreseket dugdos a...
- Értettem! Pedig úgy talán nem kéne ezt a nevetséges játékot űznöd.
- Az, hogy pincérnő vagyok egy csillagos hotelben, számomra nem színjáték. Kiszolgálok. Ennyi.
- Az elmondottak alapján - márpedig vagy hatvanszor körberágtad - azt hiszem, nem erre vágysz.
- Nos, jó lenne, ha lenne elég pénzem fizetni az egyetemet enélkül is, de mint talán tudod, egyedül élek és egyedüli kenyérkereső vagyok. Nem a lábam lógatása a célom.
- Sosem mesélted, mi történt a családoddal... vagy hol élnek...
- Még csak a második randinál tartunk! Inkább táncolnék itt helyben, minthogy a családomról beszéljek.
- Akkor nekem kell kitalálnom... apád ült?
- Tessék?
- Gyilkosságért, erőszakért?
- Még viccnek is rossz.
- Akkor anyád vagy fegyvercsempész vagy prosti.
- Szerintem inkább iszom még egy pohár... vizet.
- Na, még csak most jövök bele! Ne menj el!
- Igen. Látom, mennyire belejöttél.
- Jaj, ugyan... ez csak vicc. A bátyád drogos?
- Nincs bátyám.
- Akkor... a titkolt lánytestvéred feleségül ment egy arab sejkhez és elhagyta az országot.
- Egyke vagyok. És nem akarok erről tovább beszélni...
- Miért nem?! Ez már a második randi, ha komolyan akarsz tervezni, akkor...
- Az apám egy elmegyógyintézetben ül!
- Mi...?
- Jól hallottad! Az apám egy beszámíthatatlan férfi, akit sok sérelem ért... kezdve anyám halálával, sorozatos adózási gondokon át... akarsz még tudni valamit a családomról, vagy beéred ennyivel?
- Bocsáss meg, Belle, én... nem tudtam.
- Még szerencse! Akkor most rajtam röhögnél egy másik étteremben egy másik lánnyal.
- Honnan veszed ezt?
- Onnan, hogy ismerem a pasikat! Az is csoda, hogy nem léceltél le, amint megtudtad, hogy családjogi ügyvédnek tanulok. A férfiakat elriasztják az okos nők. Bezzeg, ha gumiból lennék és az agyam helyén csak holmi fekete lyuk lenne, amit egy csillámporos Prada táskával be lehet tömni...
- Oké, oké, nem mondtam semmit. Sajnálom.
- Khm. Rendben. Bocsáss meg, nem lett volna szabad így beszélnem veled.
- Tehát az intézet díját is te fizeted apádnak?
- Nagyjából. A pincérkedés pedig jól megy. Csak mosolygok a vendégekre, ajánlom a borokat, hasonlók. Könnyű a főnököm kedvére tenni, ha szinte sosem látjuk őt személyesen.
- Miért nem?
- Mert magának való alak. Legalábbis nekem úgy tűnik. Holmi nagy hatalmú Hercegnek képzeli magát. Persze, minden joga megvan hozzá, hiszen egy birodalom tetején ül.
- Nem kedveled őt, úgy hallom.
- Mr. Beast nem úgy bánik az alkalmazottakkal, ahogy megilletné őket. Én nem érdemlek többet, mivel csak pincérnő vagyok - de mások, akik keményebben dolgoznak sűrűn panaszkodnak rá...
- Tudnék segíteni rajtad ebben az ügyben?
- Már megbocsáss, de muszáj megkérdeznem: miért, ki vagy Te?
- Belle...
- Miért hiszed azt, hogy segítség kell? Szeretem az életem, mert mindenért magam dolgozhatok meg benne. Látod, akárhol is álljak anyagilag, a könyvtári bérletem az egyetemen sosem jár le. Arra mindig lesz pénzem, amire akarom.
- Vagyis tanulni...
- Tanulni? Ne alacsonyítsd le ennyire azt az élvezetet, amit egy jó könyv nyújthat! A fantáziád a kulcs. Mindennek csak Te szabsz korlátot, és még a legtehetetlenebb ember is lehet Hős! A regények csodálatosak. Az írott szó hatalom, és úgy vélem, az írott szónak ilyetén hatalma a legfőbb vezető az életben. Kulturális és lelki támaszt nyújt. Jobb, mintha egy bárban leinnám magam egy szakítás után hogy csak négykézláb tántorogjak haza.
- Elbűvölő vagy, mikor erről beszélsz, de... ezek csak könyvek. És ezt Te is tudod. A paragrafusok pedig nyilván elég szárazak...
- Mindegyik egy külön esély arra, hogy a világ jobb hely legyen. Az emberi kedélyállapotot befolyásolják. Arra ösztökélnek, a szívedre hallgatni is legalább oly helyénvaló, mint az eszed után menni. Ez fontos.
- Nagyon... elhivatottnak tűnsz.
- Ezt hogy érted?
- Úgy beszélsz, mintha valami igét terjesztenél.
- Nem próbállak befolyásolni Téged, Hector! Csak elmondom a véleményem...
- Igen, és nagyon... khm... szenvedélyesen csinálod. Tudod, tudok valamit, amit legalább ilyen szenvedélyesen...
- Remélem, ezt a mondatod nem akarod befejezni. Ha mégis, az első könyvtárból vegyél ki egy Jane Austent, már ha felismersz úgynevezett könyvet.
- Belle?
- Most pedig... későre jár. Mennem kell. További szép estét, Mr. Gaston.
- Hová lett a Hector?
- Nos, tudnia kell rólam valamit. Szeretem azt hinni, hogy független vagyok és önálló. Ezért fizetem én a saját számlámat. Ezért nem hagyom, hogy maga levegyen a lábamról. Ezért nem tegezem többé. Az a bizalom jele lenne. És csak hogy egyértelmű legyek: maga ezt minden szótári és kimondatlan értelemben eljátszotta.

De vannak döntések, amikre egy csekk sem kényszeríthet.
Mert minden döntésnél erősebb késztetés: az emberi méltóság.