Davis McCules

♠personal details♠

Név: Davis McCules
Becenév: Dave, Davis, Dae, Davy
Meseszereplő: Hercules
Kor: 24
Születési hely és idő: 1988. május 7. Georgetown
Foglalkozás: aszisztens
Csoport: herceg(?)
Oldal: jó

♠about me♠

Szeret: az embereket, Meg-et, az állatokat, ha örömet okozhat, a munkáját, a finom és ízletes ételeket, a jó borokat
Nem szeret: igazságtalanság, ha elárulják, kivi, sör, a „hiszel e istenben?” kérdéskör
Fóbiák: fél a sok stressztől, hogy valami olyan feladattal kell szembenéznie, amit képtelen megoldani. Sokszor rágódik azon, hogy a tanácsai vajon tényleg megfelelőek voltak e az embereknek. Retteg attól, hogy egyszer minden a nyakába zúdul, és képtelen lesz tökéletesen teljesíteni. A halál gondolatától is rosszul van, és utál minden ezzel kapcsolatos témát is.
Álmok: Szeretne egy tökéletes kapcsolatot Meg-el, azonban még nem szánta el magát hogy beszéljen is ezzel kapcsolatban a lánnyal. Persze ha már Meg a téma, akkor ide sorolná a szép nagy házat, a gyönyörű gyerekeket, nagy családot, boldogságot is. Ezen kívül imádja a lovakat, és mindenképpen szeretne egy saját lovardát az ő egyetlen lovának.
Egészségi állapot: ereje teljébe - így is fogalmazhatnánk, az izmok dagadnak, és semmilyen egészségügyi problémával nem rendelkezik. Talán a fogai… a kávé iránti szenvedélye miatt sűrűbben kell fogfehérítésre járnia.
Erősség: a sportokban mindenképpen, és leginkább az olyan helyzetekben, ahol szükség van állóképességre és kitartásra. Többek között titkárként is ezért dolgozik, mert Meg mellett az ember soha nem unatkozik. Jól kezeli a kínos helyzeteket, tanácsai általában sikert aratnak, emberismerete kiváló… na jó, 10ből 7 pontos..
Gyengeség: túlságosan őszinte, és sokszor nem fogja vissza magát. Nyers is tud lenni, és hát valljuk be, ez nem tetszik mindig mindenkinek. Néha türelmetlen, és túl sok mindent magára vállal. Néha pont úgy viselkedik, mint egy súlyemelő… több tonna tennivaló nyomja a vállát.
Egyebek: még nincs 
Jellem: kedves, kommunikatív, őszinte, emberközpontú, szerethető, szerető, érző szívű, állatbarát, suttogó, bújó. Csendben hallgató, tanácsot adó, tanácsot kérő, sok dolgot megkérdőjelező. Sokszor akadékoskodó, jóra-többre törekvő, imádnivaló. Néha meglepődő, ilyenkor aranyosan elpiruló, sokszor idegeskedő. Stresszelő, izgága, pörgő, siető, preciz. Maximalista, pontos, titkár típus, problémákat elsimító, ha kell idegeket megnyugtató. Kellemes társalgó, barátkozó, barátságos, cuki fiú, sokat mosolygó. Problémákat átlátó, helyzeteket áthidaló, olyan ember akire számítani lehet bármikor, bármiben. Sármőr, jóképű, anyucik kedvence, apucik büszkesége, lányok hercege. Leírhatatlan szőke árnyalattal rendelkező, kissé heves természetű. Csupaszív, néha akaratosan csapkodó, empatikus, néha elkeseredő, vigaszt adó, odaadó.
♠mirror mirror on the wall who's the fairest of them all♠


Külső: napbarnított, szőke hajú, ruganyosan masszív halmazállapotú, kék szemű, magas, széles vállú, izmos, jól öltözött, elegáns, telt ajkú, egyenes orrú, néha kissé borostás, férfias, jó kiállású, egyenes, finom illatú, sokszor mosolygó, jó kedélyű, barátságos, csillogó szemű, hófehér fogú, huncut szemű
Különleges ismertető: haja mely meghatározhatatlan árnyalatú szőke, és melyből pár tincs a szemébe hull
play by: Alexander Skarsgard


♠Moments of my life♠

Kabátom a hatalmas fotelben landol, én pedig kimerülten nyújtózom végig a hatalmas franciaágyon. Cipőm még a lábamon, bőrömből alkohol és cigarettafüst szaga párolog kellemesen elegyedve a parfümöm édeskék illatával. Őrült egy este volt, az már biztos…
Hangosan felnyögök, majd kezemet a tarkóm alá kulcsolom. Szemeimmel a plafont bámulom, fejemben pedig egy kellemesen andalító zene hangjai csendülnek fel. Dúdolni kezdek halkan, majd a crescendo pont úgy ragad magával, ahogy talán Whitney Houstont is jobb napjain. Teljesen elvarázsolódom és magamban próbálom összeszedegetni teljesen széthullott elmém darabkáit. Igen, kicsit többet ittam, mint szoktam, de nem voltam részeg. Az este mégis mámorító volt, hiszen a céges bulik már csak ilyenek. Kaja, pia, lazulás, és végre elő lehet hozakodni a réges-régen elveszett – vagy épp eldugdosott – kedves és jófej énnel…

- Hú micsoda ruha! – mondom egy kedves mosollyal nyugtázva főnökömnek Megnek. Nagyon ritkán lehet látni kiöltözve és az pedig, hogy egy teljesen testhez tapadó, sötétkék ruhát viseljen… nos ez minden, csak nem mindennapos. Általában valami hivatalos öltözék van rajta sok színnel, és hát nadrág. Na nem mintha bajom lenne a nadrágos nőkkel, csak a szoknya az szoknya. Én pedig férfi vagyok.
- Igazán remekül nézel ki! – bókolok még egyet, majd úgy igazán végigmérem. Talán most először. Még sosem figyeltem meg igazán. Valahogy eddig mindig csak a nagymenő karrierista nőt láttam - vagyis az embert és nem a nőt. Most azonban a helyzet kissé meglepő. Először is meg kell állapítanom, hogy törékenysége ellenére igenis vannak domborulatai, és talán az övé a világ leghosszabb lába, amit valaha is láttam. Vétek az ilyen virgácsokat anyagba burkolni. Csak lapul otthon egy olyan kosztümje, melyhez szoknyát adtak?!
- Köszönöm, igazán kedves tőled Dave – mondja egy kellemes mosollyal, majd rám sem hederítve a pult felé veszi az irányt. Kedves kis lekezelő magatartásán csak elmosolyodom, majd vállat vonva az egyik asztalhoz sétálok. Két kollégám van, és most mindkettő édes kettesben a pultnál ácsorog. Én persze hűségesen foglalom a helyet, nehogy még véletlenül valaki ide tévedjen. Igaz nincs még nagy tömeg, azonban ez a tény hamarosan érvényét veszti, mivel a város legfelkapottabb kis klubjában múlatjuk az időt. Hála az égnek nem kell túl sokat egyedül unatkoznom. Pár perc várakozás után befut szép sorban mindenki, és én is megkapom a zombie nevű koktélomat. Mi tagadás, annyira nem vagyok koktélos, azonban ez most mégis igazán jól esik. Hűsít, megnyugtat, finom, és egyre többet és többet akarok.
Persze nem csak a koktélból…
- Mit szólnál egy tánchoz? - nézek Meg-re kacéran, és mutatok a táncoló tömeg felé. Már jó pár koktélt elfogyasztottunk, a zene egyre hangosabb, a tömeg egyre nagyobb, nekem pedig egyre inkább Meg közelébe kell kerülnöm. Ami furcsa, mert eddig sosem éreztem ez után késztetést. Ellenállhatatlan mosolyomnak nem tud nemet mondani, tehát a táncparkettre vonulunk. Azt hiszem még sosem táncoltam úgy nővel, hogy közben teljességgel megállt körülöttem az élet. Csak Ő volt és én voltam, a vad ritmus alatt pedig mind jobban közelebb araszolok hozzá. Hátát mellkasomnak veti, csípőjét vadul riszálja előttem. Kezem finoman combjaira siklik, ujjaim szinte észrevétlenül simítják félre a fényesen csillogó anyagot, melyből a ruhája készült. Lágyan simogatom, azonban a varázslatos pillanat hamar véget ér. Elmenekül…
A mosdónál érem utol, majd egy határozott mozdulattal a falhoz préselem. Lábam szétlöki lábait, közéjük furakszom.
- Ne, ezt nem… nem szabad… a főnököd vagyok.. – dadogja, de én szinte meg sem hallom.
- Tudom, tudom… - suttogom a fülébe olyan közelről, amilyen közelről csak lehet. Leheletem lágyan meglebbenti az apró kis tincseket a füle körül, én pedig élvezettel veszem tudomásul hogy a nő a kezeim között tőlem, értem remeg. Ujjaimmal finoman végigsimítok nyakán, kezén, puha bőrén, nyakába csókolok… és elengedem.
- Ne haragudj! Azt hiszem sokat ittam, most hazamegyek…

A párna óriási lendülettel csapódik a falnak. Soha nem gondoltam volna, hogy képes vagyok ekkora őrültségre. Persze hogy tetszik, és ez eddig csak azért nem fogalmazódott meg bennem, mert a felettesem. De a mai este… nos… a mai este mindent megváltoztatott. Egyszerűen eddig azt hittem képtelen vagyok egy normális kapcsolatra, most pedig rá kell jönnöm, hogy nem kapcsolatra vagyok alkalmatlan, hanem a nők voltak azok a számomra.
Még egyet sóhajtok, majd ezzel együtt hanyagul lerúgom magamról a cipőt.
Vajon miért érzem mégis úgy magam, mintha borzalmas dolog történt volna?
Ááá…
Meg kellett volna csókolni…