Adelinda Goldschmidt

♠personal details♠

Név: Adelinda Rapunzel Goldschmidt
Becenév: Adel, Linda, Adelinda - a Rapunzelt nem szereti
Meseszereplő: Aranyhaj és a nagy gubanc
Kor: 20
Születési hely és idő: 1991. augusztus 12.; Georgetown
Foglalkozás: egyetemi hallgató, újságírónak készül, illetve kisebb fellépései vannak a város különböző pontjain. Nincs mit tenni, jó hanggal áldotta meg a sors.
Csoport: hercegnő
Oldal: jó

♠about me♠

Szeret: énekelni; táncolni; írni; társaságban lenni; olvasni; beszélni; filmet nézni; szórakozni; nevetni
Nem szeret: csend; magány; unalom; titokzatosság
Fóbiák: a pókok.. fúúj. Azok milyenek már?
Álmok: csak egy vágyam volt, amíg a toronyban éltem, látni a kinti világot. Most megtalálni Flynnt.
Egészségi állapot: nem mondanám betegségnek, de mégis. Szinesztéziás vagyok.
Erősség: nagyon jó hangomvan
Gyengeség: hogy visszafogjam magam.. na abban nagyon béna vagyok.
Egyebek: az átlagnál 'kicsit' hosszabb a hajam.
Jellem: Néééézüüük csaaak. Kezdjük az elején. Azaz ott, hogy nagyon sokat tudok beszélni olyan dolgokról, amikről felesleges. De na, hát most ez van. Kicsiiiiit hiperaktívnak születtem, tessék már elnézni. Egyébként életvidám vagyok, ropppant segítőkész, és mosolygós. Sose törik le a kedvem.. najó, ez így nem igaz, nekem is vannak gyenge pillanataim, amikor könnybe lábad a szemem, de ez azért nem fordul elő annyira sűrűn. Annyira, Na miiiindegy, ne is részletezzük a rossz kedvemet, mert megint rámtör. Óóóó, nem, mégsem.
♠mirror mirror on the wall who's the fairest of them all♠


Külső: Szőke, baromi hosszú hajam, és két szép zöld szemecském van, amivel olyan szépen, és áthatóan tudok nézni, hogy még neked is megesik rajtam a szíved. Nem vagyok túl magas, de túl alacsony sem, éppeghogy 163 centiméteremmel tökéletesen elvagyok. Vékony vagyok, és szép.. ennyi. ^^
Különleges ismertető: a hajam, és egy karkötő, amit sosem veszek le. SOSEM!
play by: Frida Gustavsson

♠Moments of my life♠

- Mond meg nekem, mit tudsz felhozni a mentségedre, Jas??- egy serpenyővel hadonásztam Jasmine felé, miközben idegesen járkáltam fel-alá, és folyamatosan magyaráztam, mindent egy szuszra. - Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ki kellett menned oda, és úgy csinálni, mintha... mintha nem is tudom mi lenne. Én meg itt vártam, és hari vagyok, azaz mérges, mert áááá, én ezt nem tudom elhinni. A te hibád az, hogy most ennyire idegesen, azaz nem, mert nem vagyok mérges, csak nyugodt sem, és muszáj járkálnom... - itt szusszantottan egyet -..., de akkor sem tudom megérteni, miért, mit, merre, magyaráázd eeel, könyörgöm. - csak nagy pislogásokat láttam az említett személytől, így továbbra is járkáltam, miközben a serpenyővel hadonásztam össze-vissza. Aztán egy hirtelen pillanatban véletlen Jasmine fején koppant a konyhai eszköz, mivel nem mondanám, hogy a magyarázkodás közben annyira figyeltem volna arra, mit csinálok. De hát most na, nem tudok ennyi felé koncentrálni, ha ennyire zakatol az agyam. Megálltam, és lehuppantam Jas mellé.
- Bocsiiiii, nem akartam, tényleg, sajnálom, naaaa... ugye nem fáj... jó, de akkor nem nagyon... ouf... bocsikaa. - egy hoppá mosoly kíséretében vállat vontam, miközben letettem magam mellé a kezemben szorongatott serpenyőt, és feltápászkodtam, hogy hozzak egy zacskó jeget. Már a hűtőszekrénynél tartottam, és kivettem egy pár kockát, amikor megborult a kezemben tartott zacskó, és az összes jegecske rám, illetve a ruhámba ömlött. Ennek köszönhetően mindent eldobtam, ami a kezemben volt, és egy fura tánc félét jártam, miközben "aucs" "jaaaaaaaj", és "áháhááááá hideeeg" kiáltások, sikongatások hagyták el a számat. Bentről csak a nevetést hallottam, így amikor abbahagytam a szenvedést, amit a hidegnek köszönhettem, besétáltam, és elnevettem magam. - Még kiröhögsz? Na kösziiii. - egy pöppet sértetten fordultam el, de azért elmosolyodtam. Aztán kopogtak. Kinyitottam az ajtót, de nem volt ott senkit. A kutyamindenit, hát ezt viccesnek hiszik? Nem tudom, szerintem baromira nem vicces, amit csinálnak, de mindegy. Aztán lenéztem. Ott volt egy boríték a lábtörlőn. Felemeltem, és a nevem szerepelt rajta. Feladó nuku. Na hát, mindegy, gondoltam kinyitom. Kár volt.. ugyanis itt jött el az a pillanat, hogy megkomolyodtam kemény 24 órára, és csak kattogott az agyam azon, ki küldhette. A tartalmának megosztását inkább hanyagolom. De annyit megsúgok; köze van a múltamhoz.