Megara Heaven

♠personal details♠

Név: Megara Hailee Heaven
Becenév: kizárólag Meg
Meseszereplő: Herkules fejének elcsavarója
Kor: 20
Születési hely és idő: 1992. január 12. Georgetown
Foglalkozás: Párkapcsolat terapeuta
Csoport: hercegnő (?)
Oldal: jó

♠about me♠

Szeret: Davis McCules (de ki vallaná be), a munkám, forrócsokoládé egy fárasztó nap után
Nem szeret: a munkával járó stresszt, az érthetetlen embereket, azokat pasikat, akik a barátnőjüket okolják, ha kapcsolatuk tönkre megy
Fóbiák: rettenetesen félek a kígyóktól, valamint a tűztől
Álmok: szeretnék családot, ha már nekem nem lehetett
Egészségi állapot: enyhe vérszegénység
Erősség: a rábezélőképességem világrengető
Gyengeség: a szerelemben...pocsék vagyok és szerencsétlen
Egyebek: van egy édes kiskutyám, akit legjobb barátomtól, Phil-től kaptam és a Hádész névre hallgat
Jellem: Munkámból kifolyólag sokan ismernek. Kedvesnek, humorosnak és megértőnek tartanak, de olykor nálam is elszakad a cérna. Van az életemben egy egy olyan nap, amikor elvonulok a világ elől, számot vetek az addigi életemről és ezzel lezárok egy számomra keserédes korszakot. Szeretek az embereken segíteni, ez számomra lételem, bár néha úgy érzem, szívem szerint ártanék nekik. Hogy megtapasztalják, nem csak a jó és a rózsaszín van az életben.
Nem sűrűn bántok meg embereket, de olykor, ha egy barátomat megbántják, bizony kieresztem a karmaimat és kultúrált ember módjára elintézem az illetőt.
Egy szó, mint száz, bipoláris személy vagyok, az érzelmeim két véglet közöt mozognak és nehéz lenne behatárolni, pontosan mit is érzek a világgal és magammal kapcsolatban.

♠mirror mirror on the wall who's the fairest of them all♠


Külső: Magas, már már betegesen vékony lány vagyok, hosszú barna hajjal, amelyekhez csokoládé barna írisz társul. A hajamat sosem vágatom le, elég hosszú már, talán csak épp annyit, hogy egészséges legyen. Telt, vérvörös ajkaim vannak, amelyen legtöbbször hívogatóan kacér mosoly ül. Bőröm hibátlan, enyhén napbarnított, bár ez azt hiszem a genetikának közönhető.


Különleges ismertető: A hosszú hajam, valamint a harcművészetek iránt való rajongásom. Jelenleg kendót tanulok, de a karate is fő sportom.
play by: Megan Fox

♠Moments of my life♠

Sosem akartam én panaszkodni, sosem akartam én abba a fotelba ülni, ahol a pácienseim ülnek. Ám ennek most eljött az ideje. Legjobb barátom és egyben kollégám, Phil ül velem szembe. Szemüveg keretezi oális arcát, amögül néz rám komoly arckifejezéssel az arcán. Már vagy 20 perce azt várja, hogy megszólaljak, hogy belekezdjek a panasz áradatomba, ám képtelen vagyok rá. Újabb kínkeserves 10 perc teleik el, mikor végre sóhajtok egy hatalmasat és belekezdek a mondancómba.
-Ha volt is bűn, mit elkövettem,már régen leróttam az árát. Nem kell több férfi, aki átver, nem kell több gyötrelem, sóhaj, ábránd. - Fakadtam ki. Hallottam, ahogy Phil tolla eszeveszetten serceg a papíron. Nem akartam én ezt. Nem akartam, hogy rólam is legyen egy mappa a sok szerencsétlen szngli mellett, akia zért keres fel engem, hogy tanácsokkal lássam el a mielőbbi partner fogás érdekében.
-Tudjuk jól, hogy mi a bajod, tested-lelked remeg, akkor is ha nem akarod. - Válaszolt Phil, majd letette a tollat és sokatmondóan rámnézett. Vajon hogy érti, hogy "mi"? Ki az, aki még tudja, hogy sóvárogva várom McCules hívását? Hiszen csak neki mondtam el.
-Ó,nem. - Ráztam meg a fejeme és felállni készültem a fotelből, de Phil irdatlan erővel visszanyomott. Hát most már tényleg beszélnem kell róla? Ki kell teregetnem a szennyest? Még a legjobb barátomnak sem panaszkodom arról, mennyire elcseszett a szerelmi életem. Tudja ő azt jól.
-Éj sötét a verem, mégis benne terem meg a boldogság. - Mosolygott rám Phil kedvesen, összecsukta a mappát, ami az ölében pihent és lerakta a dohányzó asztalra. Ezzel csak annyit akart felém jelezni, hogy nem lesz belőlem anoním mappa, nem jegyzi fel észrevételeit. Ez a beszélgetés csupán olyan lesz, mintha nem az irodámban, hanem az otthonomban üldögélnénk forró csokoládét szürcsölve.
-Ez nem lehet szerelem, de oly jó. - Vontam meg a vállam. Éreztem, hogy pír lepi el az arcomat. Akár a legjobb barátom ül velem szembe, akár egy idegennek mesélek az érzéseimről, mindig úgy érzem, hogy utána csúfolódás tárgya leszek. Nem szeretek csak úgy beszélni arról, azokról a dolgokról, amelyek bennem játszódnak le, most mégis rákényszerülök. Hálás vagyok Phil-nek, amiért itt van nekem. Ha most nem tenném meg, felrobbanék.
Se lát, se hall, gyere valld be. - Legyintett barotm nevetve, ahogy elméláztam egy pillanatra. Más időkben jártam, a múltban vagy talán a jövőben? Magam sem tudom már.
-Ó, mondd, hogy nem szerelem, e hő vágy... Azt hittem nem fog már a bűbáj, nem szeret többé e szív mást. Az eszem figyelmeztet állj meg, a vége mindig csak sírás-rívás! - Mondtam durcásan és hátradőltem a fotelban. Fejemet a támlájának vetettem, kósza tincsek tévedtek az arcomba, amiket próbáltam elfújni szemem elől, de végül sikertelen volt a kísérlet. Ujjaim szántottak végig a hajamon, majd elődre dőltem, könyökeimet a térdemre támasztottam és kezeimbe temettem arcomat.
-Jobb, ha észreveszed, elcsavarta rég a fejed. Hazudik az eszed, szíved tudja, hol a helyed. - Bölcs mondatok hagyták el Phil száját, de azonnal rávágtam a lehető legjobb választ.
-Ó nem! - Álltam fel a fotelből és sétálni kezdtem a szűk irodában. Karjaimat összefűztem a mellkasom előtt, miközben végig az ablakon bámultam kifelé.
-Lelked újra éled, valld be, hogy az élet bizony, megint szép! - Nevette el magát Phil. Most már végképp nem tudom, hogy csupán kedvességből nevet vagy rajtam, a szerencsétleségemen kacarászik. Bosszant, hogy neki ez ennyire mulatságos.
-Ó,ne hidd! Ez nem szerelem, nem nem! - Lóbáltam magam előtt a kzemet, ezzel is Phil tudtára adva, egyáltalán nincs igaza. Sőt, semmiben nincs igaza.
-Mi baj? Na, mondd mi a gond? Mi a vész? - Emelkedett meg Phil szemöldöke a kérdés végére. Azt hiszem, sikerült teljesen össze zavarnom. Viszont nem csak őt, de magamat is. Hurrá Meg, ennél nagyobb okosságot nem is követhettél volna el.
-Nem kell nekem szerelem! Nem és kész! - Buggyant ki egy könnycsepp a szememből. Nem bírtam tovább, kifakadt belőlem minden elfolytott érzés. Leroskadtam Phil mellé a kanapéra és fejemet a vállára hajtottam.
-Csak egy szó az egész. - Simított végig Phil az arcomon, majd állam alá nyúlt, hogy a szemembe nézhessen. Letörölte a könnyeimet és magához ölelt.
-Ez mind, nem más, csak egy ábránd. Csak füst, nem láng, ködös ábránd. - Ellenkeztem az ellen, amit az előbb mondott. Foggal körömmel védtem azt a tényt, hogy bizony belezúgtam fülig McCules-be, abba a félisten kinézetű pasasba. Szőke haj, égkék szemek. Istenem, miért vagy velem ilyen gonosz....
-Na mondd hát már szerelem... az egy szó! - Tolt el vállaimnál fogva Phil és felállt a kanapéról. Behúzta a függönyöket, elvette az asztal mellett pihenő aktatáskáját, küldött felém egy csókot, majd eltűnt az irodámból.
Ott maradtam egyedül, a gondolataimba merülve. Lerúgtam a magas sarkúm, felhúztam a térdeimet és fejemet ráhajtottam.
-Csak ábránd vár, nekem mégis oly jó... - Suttogtam magam elé és elmosolyodtam...