Grimhilde Black

♠personal details♠

Név: Grimhilde Black
Becenév: Grim, Szépségem
Meseszereplő: Hófehérke mostohája
Kor: 38
Születési hely és idő: Gorgetown, 1973. 09. 01.
Foglalkozás: Polgármester asszony, emellett egy modell ügynökség vezetőségének tagja és saját névvel ellátott márkajelzésű kenceficéket is forgalmaz
Csoport: mostohák
Oldal: rossz

♠about me♠

Szeret: önmagát, önmagát és önmagát, a talpnyalást, a szépítő szereket, a tükröket, az almákat na meg a vérbosszút
Nem szeret: ha azt állítja valaki vagy valami, hogy nem ő a legszebb, ha nem sikerül a terve, ha túljárnak az eszén, ha talál egy ráncot az arcán vagy ha nem fér bele a ruhájába
Fóbiák: hogy nem ő a legeslegszebb a világon
Álmok: az a leghőbb vágya, hogy ő legyen a világ úrnője, minden kis más "szépség" pedig a szolgálója, vagy egyenesen el is tűnhetnek a föld színéről, rémálma: ha ez pontosan fordítva történik meg
Egészségi állapot: a szereknek hála, kitűnő
Erősség: konyít a méregkeveréshez, kőszívű
Gyengeség: nem bírja a kritikát, nem értékeli a szeretet "szépségét"
Egyebek: -
Jellem: A lényem legeslegközepén talán a makacsságom áll. Ha valami nem úgy alakul, ahogy terveztem, képes vagyok kétségbeesni, de általában nem hagyom, hogy odáig fajuljon a dolog. A kétségbeesésem is olyan, hogy kívülről semmi nem látszik, csak azok, akik nagyon közel állnak hozzám, képesek észrevenni, néha még ők sem. Másik nagy ismertetőm, hogy vigyázok a külsőmre, néha már az egészséges szinten is túlmenően. Szeretek úgy tükörbe nézni, hogy nem kell beismernem önmagamnak az éveim számát. Néha, csak úgy rámtör a féltékenység a fiatalabb vetélytársnőim irányába, és olyankor képes lennék egy késsel nekik esni, vagy valami még szörnyűbbel. Szeretek viszont kacérkodni a város helyes férfi tagjaival, főleg azokkal, akiknek vagyonuk vagy legalább valamilyen hatalmuk van. De végső soron összeszedett, kiegyensúlyozott életmódommal mutatok példaképet a város apraja-nagyjának.

♠mirror mirror on the wall who's the fairest of them all♠


Külső: Hófehér, márvány szerű böröm van, de sokat tettem érte, hogy ilyen legyen. Mindig sminkelt arcomat, ápolt, vörös fürtök szegélyezik. Mindig úgy nézek ki, mintha egy szépségszalonból léptem volna ki, még ha hajnalok hajnalán vernek is ki az ágyamból, erre ügyelek. Tartásom egyenes, belém nevelték kiskoromban, mozdulataim pedig kecsesek. Mindig olyan ruhákat hordok, ami kiemeli az alakomat, ez többnyire elegáns már csak a munkámból és az életkoromból adódólag is. Nem vagyok alacsony, de mégis az ízléses magassarkúkat részesítem előnyben.
Különleges ismertető: hideg szépsége
play by: Marcia Cross

♠Moments of my life♠

A végeláthatatlan hosszú listát a kezemben tartva bújtam bele a kis kabárkámba, de mielőtt le ellenőrizhettem volna, hova is kell először mennem, egy pillantást vetettem az előszobában függő tükörre. A látvány elégedettséggel töltött el. Kicsit elfordítottam a fejemet, hogy minden oldalról meggyőződjek a tökéletességről, amit láthattam. Megint késni fogok.- suttogott egy halk hang a fejemben. Nem baj, rám megéri várni. Ameddig nem vagyok ott, úgy sem kezdenek el semmit. Nagy nehezen elváltam a tükörképemtől és lenéztem a listára, miközben kimentem az autóhoz.
10:15- közgyűlés
Felhúztam a karomról a kabátujjat, hogy lássam az alatta meglapuló Thomas Sabo karórát, a legújabb kollekcióból. Adok a luxusra, de megtehetem. Az óra fél 11-et mutatott, jobb lesz sietni.
Bepattantam a kis Mercedesembe és elindultam. Szerencsére rögtön piros lámpát kaptam, az első saroknál, úgyhogy lehajtottam a napellenzőt és a kis tükörben újra ellenőriztem magam. Még egy réteg rúzst felvittem, a biztonság kedvéért.
Mióta a férjem meghalt, úgy érzem, hogy minden munka a nyakamba szakadt, bár ezt csöppet se bánom. Szeretem, hogy ennyi ember sorsa tőlem függ. Fölösen meg nem stesszelem magam, az csak ráncokhoz és ősz hajszálakhoz vezetne. Nem mintha, nem tudnám megoldani, a kenceficéimmel, de így is energiát spórolok meg magamnak.
Leparkoltam a kocsit a hivatal parkolójában és szépen ráérősen beballagtam a gyűlésre. Ahogy számítottam rá, senki nem mert figyelmeztetni rá, hogy késtem. Féltik az állásukat.
- Nos,- törtem meg a néma csendet.- hogy haladunk a városszépítési tervvel?- fordultam a jobbkezemhez, a helyettesemhez. Ez alatt a terv alatt azt értetem, amit két hónapja vetettem fel, hogy ültessünk almafákat az utak mellé, javítva ezzel a város esztétikáját.
- A munkálatok holnap kezdődnek meg, a facsemetéket már meghozták, a költségek a vártnak megfelelőek.- kaptam a kielégítő választ. Ezt már szeretem, minden a terveim szerint alakul. Egy halvány mosollyal jutalmaztam érte a felszólalót. Többet nem engedhetek meg magmnak, ha nem akarok olyan gusztustalan gödröcskéket magamnak, amivel a város nagy része büszkélkedhet.
Más témákra tértek, és így már nem fektettem annyi figyelmet az ügyekbe. A legfontosabbat a mai napra megbeszéltük. Az ülés végén az irodámba mentem, megettem az ebédre hozott alma salátát és megnézegettem a leveleimet.
Délután a modell ügynökségünk gyűlésére mentem. A hétvégén volt a casting, és még el kell döntenünk, kit veszünk be a tagjaink közé. Az ilyen napok mindig lehangolnak, mert figyelmeztetnem kell magam, hogy a kis feltörekvő lánykák is részesülni akarnak a dicsfényből. De szerencsére Georgetown nem nyüzsög az olyan szépségektől, mint mondjuk én. Nem hiszem, hogy akármelyiküknek lenne cseppnyi esélye is bejutni valami neves szépségversenyre. Én még Miss Amerika is voltam anno. Kár hogy korhatáros lett a verseny, egészen biztos vagyok benne, hogy most is tarolnék. Emlékszem, a verseny után ismertem meg George-ot, rögtön belém szeretett. Akkor még ő volt itt a polgármester. Mindenki úgy tudja, hogy szívroham vitte el szegénykémet. De muszáj volt félreállítanom, csak így kerülhettem én hatalomra...
Nosztalgikus hangulatomból az éppen érkező tagok rántottak ki. Nem egy barátnőm volt közöttük, bár egyikre se hiszem, hogy bíznám a legféltettebb titkaimat. Elővettük a jelentkezők arcképeit és mérlegeltünk.
Késő délután értem haza. Első utam a kertbe vezetett, megnéztem hogy van az én jó öreg barátom. Az almafa. Még születésemkor ültették, azóta rendesen megnőtt, a törzsét két megtermett férfi se tudná körbeérni, hát még az almái! Ezeknél zamatosabb és húsosabbakat sehol a világon nem árulnak! Van benne valami, különös, valami... varázslatos.
Lementem a pincében kialakított, általam egyszerűen csak kotyvasztó helységnek elnevezett birodalmamba. Megnéztem, hogy álnak a dolgaim, és pár kenőcsöt felvittem a házba. Ezekre még szükségem lehet.
Időben bújtam ágyba, mert mindenkinél jobban tudnom, hogy a szépítő 8 órás alvásnál nincs jobb ránctalanító.