Cedric Arthur Mallory ~ Arthur 'Artie' Pendragon

♠personal details♠

Név: Cedric Arthur Mallory
Becenév: Artie vagy Ced
Meseszereplő: Artie-Arthur Pendragon ( Shrek 3.-ból)
Kor: 19
Születési hely és idő: Georgetown (Túl az Óperencián) / 1993. május.16.
Foglalkozás: zeneszerző
Csoport: herceg
Oldal: jó

♠about me♠

Szeret: csokoládé, harcművészetek, zene minden mennyiségben
Nem szeret: unalom, hazugság, boszorkányok
Fóbiák: ichthiofóbiás (egyszerűbben értve, gyűlölöm a halakat és egy kicsikét félek is tőlük)
Álmok: visszatérő rémálmom van egy ideje, a halakról (halemberekről), hogy elfoglalják az egész világot és az ő parancsaikat kell követnünk
Egészségi állapot: hála az égnek makkegészséges vagyok
Erősség: Jól tudok 'dalokat’ írni, nagyrészt annak a lánynak címzem titokban akit szeretek. De mindemellett a kardforgatáshoz is értek, hisz nem csak a dalokról szól az élet.
Gyengeség: Képtelen vagyok vallomást tenni egy nőnek ha beleszeretek.
Egyebek: A naplóm nélkül egy lépést sem teszek meg, tehát mindig minden időben van nálam egy kis notesz.
Jellem: Jómagam kiismerhetetlennek nevezném a jellemem, hiszen alkalomtól adódóan máshogyan viselkedem. Bár nekem is mint mindenki másnak megvan a saját jelleme. Én inkább valami csendes és nyugodt fajtának nevezném magam, hiszen csak nehezen lehet felhúzni. Ha egyszer megbántottak, csak nagy nehezen nézem el az illetőnek a dolgot, ha komoly dologgal húzott fel szóba sem állok vele többé. Türelmes vagyok, egészen addig amíg valaki el nem játssza a becsületét előttem. Akiket meg szeretek azokkal mindig igyekszek kedvesen és barátságosan viselkedni. Néha túlságosan érzelgős vagyok, bár az érzéseimet valahogy mindig sikerül rosszul kimutatnom másoknak. De a boszorkányok valamilyen okból adódóan nem a szívembe lopták be maguk, hanem a fekete listámra, arra a listára amire azok kerülnek fel akiket alapból nem kedvelek. Sokszor lehet, téves előítéleteim vannak, de még sosem történt meg velem, hogy egy boszorkány kedves legyen.

♠mirror mirror on the wall who's the fairest of them all♠


Külső: Artie költő szavaival élve: Szőke hajú kis herceg vagyok, a kifejezés minden jelentésében. Kék íriszeim gyémántként ragyognak ha a Napra nézek. Bár sokak szerint inkább kék lagúna az amit én gyémántnak tartok. Hogy bőröm színe milyen, azt csak a hó fehérségéhez tudnám hasonlítani, de már kaptam visszajelzést is, hogy nem oly’ patyolat fehér, hisz pirulás esetén az arcom fülig vörösödik. Persze nem leszek én rákvörös, ollóim sincsenek ezt az bizonyíthatja, hogy erős kezemmel meg tudom fogni a kardot. Ha érdekel megtermett egy herceg vagyok, amit csak mostanra tudtam felfedezni magamban. Amúgy már senki sem nézhet vézna gyereknek, megnőttem és 189. cm lettem.
Különleges ismertető: Imádom a kék/piros/fekete szint, általában mindenki ilyen színű ruha darabot lát rajtam.
play by: Bradley James

♠Moments of my life♠

Georgetown, február.25. - Artie titkos naplója alapján

,, Nem is tudom hol kezdhetném, én drága kis naplóm a mai események felsorolását. Tudom, tudjuk, hogy rémálmaim vannak de ezt már nagyon sokszor leírtam ide, miként kezdődik és ér véget. Lehet csak a hal-undoromnak köszönhetem mindezt, de ma sikerült másnak is beszélnem róla. Ami azért nagy szó, mert rajtad kívül senkinek sem mondanám el, mennyire zavar a halak látványa. Emlékszel Sophiera akiről azt írtam le neked, hogy mennyire szeretem és el tudnám képzelni vele az életem? Nos én neki mondtam mindezt el, amikor feltette azt a kérdést, hogy mi az amitől a legjobban tartok. A boszorkányok helyet, szimpla nemességgel közöltem vele a tényt, ami kimondta: Utálom a halakat!
Tudod milyenek a lányok igaz? Felnevetett, egyszerűen nem tudta elhinni, hogy Artie, vagyis én drága naplóm, nem szívlelem a halakat. Ő aranyosnak tartja őket, még egy aranyhala is van, amikor ezt meghallottam szó szerint égnek állt a hajam. Amiben benne van a 'hal’ szó vagy csak egy említést is tesz róla valaki, utolér valamiféle rossz érzés. Tudod, mint amikor közölték velem, hogy márpedig nekem királynak kell lennem, sőt móka és kacagás nélkül kell uralkodnom. Jó, legelőször boldogan vállaltam volna el, de amikor a beszélő macska és szamár közölte, hogy mivel jár ez az egész elment tőle a kedvem. Hát őszintén a halaktól is. De az aranyos Sophietól nem, még ha van egy számomra nem kívánatos aranyhala. Legyen bármilyen rangon aluli, én csak őt vagyok képes szeretni. Nem értem miért nem mondtam el, az a vers amit neki felolvastam róla szól. Különös, pedig feltűnhetett volna a címéből (Bölcsesség), hogy az ő nevét takarja és a verssorok kezdőbetűiből a Sophie-t kapja. Szeretnéd ha benned is megörökíteném a sorokat? Hát jó, de a rímeket ne keresd, ezt most nem akartam a szabályoknak megfelelően alkotni, az túl sablonos lenne és én ezt tudom. Sophie sem egy egyszerű lány a számomra, tehát a versem sem megszokott.

Bölcsesség – írta Artie

Sorsom megpecsételődött,
Oltalmamra lenne szüksége a népnek.
Pihe-puha párnámra hiába hajtom most fejem,
Hisz úgyis felébreszt a gonoszak kárörvendő kacaja.
Igazságosnak, bölcsnek, okosnak kell lennem,
Ehelyett mégis csak téged nézlek kedvesem.

Ne nevess! Ő is azt hitte, hogy másnak címeztem, nem pedig neki és pályát tévesztettem. Annyira utálom ezt, az érzéseim megint rosszul jutottak el hozzá. Szerinted jobb lett volna, ha se szó se beszéd csókot lopok tőle az első adandó alkalomkor? Oké tudom a minap védőkarokat nyújtottam neki, hisz teljesen kikészült szegénykém a sötétség miatt. De mégis mit mondhatnék erre? Kellett neki esti sétát tervezni az erdőben, még jó hogy én találtam rá, nem pedig más. Neked bevallom, hogy kíváncsi voltam és követtem őt, de nem mondhatod el senkinek, különben tűzbe doblak s, hagyni fogom, hogy elégj. Azonban te nem vagy pótolható, minden tudásom benned van, minden emlékem. Lehet, hogy mégis szükségem van rád? Na jó, nem nyafogok tovább. Erős leszek, tudod olyan, amilyennek mindig is lennem kellett volna. Téged sem foglak eldobni, hisz szükségem van rád, még ha csak egy köteg papír vagy, akinek minden gondolatom, bajom, dalom, búbánatom, boldogságom elmondom. Visszatérve Sophiera örülök, hogy Merlin vagy Lancelot nem tud róla. Merlin okoskodását még el tudom viselni, de Lancelotot már nem. Hiába kedves és jóval erősebb nálam, de ő csak egy lovag ugyebár... én meg, hála az égnek herceg vagyok. Amúgy felkerült a fekete listámra, egyszerűen nem tudok két percet eltölteni vele, csak beszél és csak beszél az ő zagyva lovag nyelvén. Nem tudom mit hisz, de olyankor mindig kisfiú szeretnék lenni, még ennél is kisebb. Hiszen a gyerekeknek semmi gondjuk sincs, nem tudják mit jelent problémák között élni. Szerinted jobb lett volna, ha meg sem ismerem Sophiet? Csillogó szemei vannak, aminek aztán a herceg maga sem tud ellent mondani. Egyszer lehet, el fogom felejteni, de remélem te itt leszel és emlékeztet újra és újra arra ki vagyok, mi a sorsom s, miért kell hercegként egy -mondhatni- szolgálót szeretnem.