Kiara Lionel

♠personal details♠

Név: Kiara Lionel
Becenév: Kiara
Meseszereplő: Kiara - Oroszlánkirály
Kor: 18
Születési hely és idő: 1994. augusztus. 14 , Büszke Birtok
Foglalkozás: tanul - újságírást
Csoport: állatok
Oldal: jó

♠about me♠

Szeret:
&& apja
&& napsütés
&& nevetés
&& vanília fagyi
&& Kovu. *.*
Nem szeret:
&& komolyság
&& eső
&& humortalan emberek
&& gerinctelenség
&& hazugság
Fóbiák: Nagyon-nagyon nem szereti a bogarakat.
Álmok:
&& rémálma, hogy egyszer nagyon összeveszik apjával. Ő az akire mindig támaszkodhat így nem szeretné elveszíteni.
&& és nagy vágya, hogy jó állás mellett legyen egy szép családja.
Egészségi állapot: mint a makk.
Erősség: jó a logikája és naaagyooon kreatív
Gyengeség: nem ért a hangszerekhez és a főzés is nehézkesen megy neki.
Jellem: : Ő lédisége a tökéletes hiperaktívság megtestesítője. Szeret mindenhol ott lenni mindenbe bele szólni, szervezkedni és intézkedni. Valakinek ez az agyára megy valakinek, viszont tetszik. Sosem áll meg, szereti a pörgést maga körül, ha zajlik az élet. Ő nem az a fajta lány akivel le lehet ülni az első randin kávézgatni ő inkább vidámparkba vagy állatkertbe menne, csak hogy történjen is valami. Úgy tartja az élet azért van, hogy éljük kár akármelyik másodpercét is sajnáltatásra vagy sírásra tölteni. Ha őt valaki szomorúnak látja akkor ott igazán nagy baj van.
Imád nevetni és a humorával sincsen semmi gond bár tény, hogy apjától elég idióta humor örökült és azokat a vicceket amiket ő mondd el kell tűrni. Végülis… Kiarához kell egy jó nagy adag türelem és kitartás. Tud ő komoly is lenni ha nagyon muszáj de inkább élvezni szeretné az életét minthogy komolykodással töltse.
Viszont aki elég kitartó azért tűzbe is menne és életét is adná érte és ez igen nagy szó nála.
Szereti hallgatni – mint minden más ember – ha dicsérik mégsem vág fel azzal, hogy jó a hangja vagy hogy ügyesen mozog a színpadon. Igaz nincs az önbizalmával semmi baj de nem vág fel ezzel senkinek, hisz nincs rá oka… leginkább apja miatt tart ott ahol és neki köszönheti, hogy lett belőle valaki így nem ágaskodik.

♠mirror mirror on the wall who's the fairest of them all♠


Külső: Alapjában véve szőkésbarna hullámos hajjal áldotta meg a sors, bár élete során volt már ez levágva is egészen rövidre, és festetve szőkére és sötét barnára. Mégis most az eredetinél maradva: tincsei kulcscsontja alá érnek. Inkább kiengedve szereti hordani és hullámosan, bár ha néha rájön az 5 perc vasalóval is neki esik.
Szemei csokoládé barnák és kontaklencsét hord, ugyanis alapból szemüveges lenne de ezt csak este szokta felvenni olvasáshoz, TV nézéshez vagy számító gépezéshez.
Nem túl magas kb. 167 cm. de törékeny, nőies testalkatú. 50-55 kiló között szokott ingadozni a tömege bár édesapja főztje után talán jóval több.
Szereti a csinosabb ruhákat és inkább ezeket is hordja. Magas sarkú, blúz, farmer. Igaz semmi gondja nincs a sportosabb összeállításokkal, sem de inkább a csinosabb ruhák híve.
Különleges ismertető: kellőképp szép vagyok. nemde?!
play by: Emma Watson

♠Moments of my life♠
- Most én bújok el, de ne csalj! Tegnap is csaltál és így nem izgalmas. – Mutattam fel mutató ujjamat megerősítve, úgy mondd fenyegetésemet. Gyakran csalt. Sosem tudta türtőztetni magát és nagyon nehezen bírta a veszteséget.
- Ez csak játék Kovu!- ordítottam még hátra miközben rohantam befelé az erdő felé. Az egyik fa tövében egész nagy bokrok terpeszkedtem, szemem rögtön megakadt rajtuk, szinte hívogattak, hogy bújjak oda. Leguggoltam és próbáltam halkan szedni a levegőt, hogy ne vegye észre lélegzésem.
- Negyvennyolc, negyvenkilenc, ötven! Megyek!- dörmögős mély hangja bejárta szinte az egész erdőt. Még kisebbre húztam össze magamat, hogy még véletlenül se találjon meg. Most nyerni akartam. Egyre közelebb és közelebb hallottam lépteit. Még a levegőmet is vissza tartottam mikor egy halk ’BU’ kíséretében behajolt mellém.
Felpattantam és szaladni kezdtem de ő gyorsabb volt. Elkapta derekamat és egy könnyed mozdulattal a földre terített. A nap szemembe sütött de ő felém tornyosult ezzel eltakarva a vakító sugarakat.
- Bocsi Kiara, ez csak a játék! -
- De megint csaltál. – duzzogtam, mellkasomon összefont kézzel. Tudtam, hogy csalt mert máskülönben nem tudott volna ilyen hamar megtalálni. Forrt bennem a düh. Nem lehetett vele normálisan játszani. Mint egy gyerek nyelvet öltöttem rá s pimaszul próbáltam kibújni a szinte börtönt alkotó karok közül.
- Engedj már Kovu! – hamiskásan elmosolyodott s közelebb hajolt hozzám. Egyik karjával átfogta derekamat másikkal a földön támaszkodott, hogy ne lapítson össze.
- Most nincs itt apuci. – mosolya vigyorba fordult át s azt az apró távolságot is áthidalva érintette ajkát enyémhez s csókolt szenvedélyesen, édesen úgy, hogy egész testem bele remegett. Kovuval minden pillanat olyan más volt. Nem olyan mint Timonnal és Pumbával. Nem olyan mint anyával, sőt még apával sem tudott felérni.
- Khöm…khöm. – torz köhögés, vagyis inkább törökköszörülés csak, hogy észre vegyük magunkat. Kovu lassan hajolt el tőlem még éreztem utolsó leheletét ahogy az én ajkaimat érik. Feljebb emeltem fejemet s fejjel lefelé találtam apámat… Széles vigyor terült szét az arcomon, mint gyerekkoromban. Óh ez biztos sikerül. A nagy francokat. Éreztem, hogy végem. Timonnal kellett volna lennem. Apám a lelkére és az enyémre is kötötte, hogy vele legyek. Én meg természetesen leráztam csak, hogy az én ’oroszlánommal’ legyek.
- Óh Simba! Fodrásznál voltál? Vagy új ez az ing rajtad? Vagy az öltöny? Biztos új valami rajtad. Ma különösen jól nézel ki. – Pattantunk fel mint a ketten a földről most már szembe találva magamat apámmal.
- Menj haza Kovu! – dörmögte. Nagyon ideges. Úristen, oltári ideges. Megint ellógtam. De már nem vagyok gyerek, hogy bébicsőszt kelljen folyton a nyakamba aggatni.
Kovu engedelmesen, lehajtott fejjel indult el a másik irányba. Oké, egyedül maradtam. Na most légy erős Kiara. Add elő azt a csodálatos ötleted. Hajrá Kiara. Na mire vársz? Félsz? Apuci kicsi lánya megint berezelt.
- Apu… tényleg szép ez az új ing. -